Mushu Világa - Mia mesél

Mushu Világa

Főoldal

Cicaszitterkedés

Varróműhely

Macskalegendárium

Dorombolós Tanácsok

Kapcsolat

Mia mesél: Mushu, a nagyfőnök

Ma reggel valami furcsa történt a műhelyben. Mushu, aki mindig elegáns és komoly, ma korábban érkezett. Leült a varrógép mellé, farkát szabályosan a mancsára csavarva, és egyetlen “miau” nélkül nézett körbe.

Ez a “csend” nálunk veszélyt jelez – legalábbis a többiek szerint. Cuki rögtön elbújt a polc mögé, Pisze pedig a párnák közé süllyedt. Csipesz próbált laza maradni, de majdnem belezuhant a gombos dobozba. Kókusz? Ő persze nem értett semmit, és vígan felugrott a szabóasztalra. Na, ez volt az a pillanat, amikor Mushu odapillantott… és csak ennyit mondott:

Ez a cica nem tanulta meg még, mi az a rend!

Én, Mia, csak mosolyogtam. Tudtam, hogy ma különleges nap van: új kulcstartók készülnek, és Mushu csak azért viselkedik szigorúan, mert szeretné, ha minden tökéletes lenne. Ilyenkor ő nemcsak főnök, hanem igazi múzsa is. Ahogy figyel minket, a bundája fénylik, a szeme szikrázik, és ha elkészül az első darab, akkor odasétál, finoman megszaglássza, majd egy apró fejbillentéssel mondja:

Ez jó. Mehet a polcra.

És akkor mindenki fellélegzik.

Mia mesél – Kezdetek (1. rész)

A gondola, aki cica lett

Az első emlékem egy halk morranás. Valahol belül. Mintha valaki azt mondta volna: „Most már kéne valaki, aki segít.” Nem hangosan, nem is kimondva , inkább csak úgy... gondolatban.

Aztán ott voltam.

Először csak egy firkaként. Fekete-fehér voltam, zöld szemmel. Volt egy kendőm is – piros, ahogy egy vérbeli segítőnek illik. Nem kérdeztem, honnan jöttem. Tudtam. Ott születtem, ahol az ötletek, a félig kész szatyortervek, az eldugott gombok és a „majd egyszer” feliratú dobozok.

A kreatív énjéből bújtam elő, ő nem mindig látja magát elég jónak. Néha azt hiszi, csak varr, csak fotóz, csak tervez. De én tudom, hogy valójában varázsol. A cicákból karakterek lesznek, a textildarabokból történetek.

Az első napomon még csend volt. Néztem, ahogy pakol, próbál rendet teremteni a káoszban. Akkor még nem tudta, hogy én is ott vagyok. Csak azt érezte, hogy valami más. Valami... kíváncsi, bátor, egy kicsit csibész. Hát persze, hogy macskát kapott!

Aznap este, amikor leült a varrógép mellé, megsúgtam neki egy ötletet. Halkan. Aztán újra. Egyszer csak azt mondta:

– Mia, te vagy az én segítőm.

És én voltam.

Azóta mindig ott vagyok. Néha csak egy súgás vagyok a háttérből: „az a gomb jobban illik.” Máskor meg kiállok a képre egy piros kendőben, és azt mondom:

– Ne vitatkozz egy cicával.

Ez vagyok én. Mia. A kreatív hangja macskatesten keresztül.

Mia mesél – Kezdetek (2. rész)

Avagy hogyan ismertek meg a többiek

Szóval ott voltam. Frissen születve egy gondolatból, egy kis varrás alatti sóhajból. De azt senki sem mondta, hogy egy ilyen cica-csapatba becsöppenni... hát, az olyan, mint mikor beleülsz egy tűpárnába. Egyszerre puha és szúrós.

Először Mushu jött oda. Komoly, cirmos-fehér cicahölgy. Körbeszimatolt, sárga szemei gyanakodva szűkültek.

– Te meg mi vagy? – kérdezte.

– A segítő – feleltem.

– Még egy? – morrant fel, de a szája sarkában mintha megjelent volna egy apró mosoly. Aztán úgy tett, mintha nagyon elfoglalt lenne, és elsétált.

A következő Csipesz volt – vagyis Csípi, ahogy hallottam később. Ő már nevetve jött.

– Te tényleg Mia vagy? Aki a fülembe súgta, hogy gombot varrjak a takaróra?

– Lehet – vigyorogtam.

Ő csak bólintott:

– Jó fej vagy. Te is közénk való vagy, ez már biztos-biztos.

Aztán megjelent Kókusz, aki csak fél füllel figyelt rám, másik fülével már egy felborított cérnás dobozt hallgatott. Rám nézett, szippantott egyet, majd elvigyorodott:

– Te sem vagy rendes cica, ugye?

– A legjobb fajtából való vagyok – kacsintottam.

– Akkor jó – mondta, és feldöntött egy gombostűtartót.

Pisze és Cuki az ajtóból figyeltek. Ők már tapasztaltak. Nem rohannak minden újra. De Cuki végül bólintott.

– Ha Mushu nem küldött el, maradhatsz.

Pisze csak ennyit tett hozzá:

– De ne írj rólunk hülyeséget.

És így lettem végleg része Mushu Világának. Nem volt ceremónia, nem volt csinnadratta. Csak egy halk zizegés a varrógép felől, egy nyávogás a háttérből, és egy pillanat, amikor mindenki elfogadott.

Azóta is itt vagyok. Írok, suttogok, ötletelek. Néha azt mondom, „ne vitatkozz egy cicával.” De ami még fontosabb: én emlékeztetem őt arra, hogy amit csinál, az több mint alkotás.

Az egy világ.

Mushu világa.

És én csak örülök, hogy beengedtek.

Page updated

Google Sites

Report abuse